Rentingo

A mindennapi élet májusban remélhetőleg elkezd majd helyreállni, kinyithatnak az üzletek, a szállodák, de rövid távon egyelőre továbbra sem látni a külföldi turistákat. A szállodák és a lakáskiadók harcában a figyelmeztető lövéseket már hallhattuk, de az igazán komoly küzdelem akkor indul majd, amikor az éledező piacon mindenki ugyanazt a kevés turistát próbálja megszerezni.

Fotó: Kékesi Henriette

A szállodák szemét már régen csípte az Airbnb térhódítása, de az elmúlt 10 (arany)évben a turizmus dinamikus bővülése mellett a szereplők jóllakott óvodásként ültek az asztalnál. Mindenkinek jutott elég kalács és kakaó, ezért legfeljebb a repeta elosztásánál lehetett vita, de az óvónéni hamar lerendezte, ha valaki esetleg árulkodni kezdett a másikra. Idén kakaó helyett egy kancsó víz, kalács helyett pedig néhány száraz kenyérmorzsa van az asztalon… Eljött a harc ideje. 

Öt turisztikai szakmai szövetség javaslatokat állított össze és nyújtott be március 26-án a Kormánynak, amelynek egyik pontja a rövid távú lakáskiadás újraszabályozása 2020. július 1-től. Érveik meglehetősen egyszerűek: szürkegazdaság. Ezt abból vezették le, hogy az adataik szerint 2018-ban Budapesten a szállodákban 19.831 szoba, a regisztrált lakásokban 17.641 szoba volt, ami a hotelek kapacitásának 89%-át tette ki. Ehhez képest a Budapesten engedéllyel rendelkező magánlakásokban 2018-ban 3,34 millió vendégéjszakát regisztráltak (amiből 3,1 millió külföldi vendég volt), ami a szállodákban regisztrált vendégéjszakáknak csak 36%-a. A szálloda lobby szerint a válságból való kilábalást nagyban segítené, ha a magánlakások rövid távú bérbeadását újraszabályoznák és a főszezon idejére (május 15.-szeptember 15.) korlátoznák a kiadható napok számát.

A rövid távú lakáskiadó magánszemélyeket képviselő szervezetek szerint a fenti a javaslat a vállalkozás szabadságának megsértése miatt az Alaptörvényébe ütközik, sérti a tulajdon szentségét és a szektor megszűnését okozná. Véleményük szerint a turizmus újraindulása után a közép-európai régióban versenyhátrányba kerülhet Budapest, ha a turizmus egyik húzó ágazatát a rövidtávú szálláshelyet választókat nem tudja megszólítani, ezért több millió vendégéjszakával kevesebb foglalás valósulna meg.

“Természetesen” mindkét oldal érvei gyenge lábakon állnak. Egy-egy magánlakást lényegesen alacsonyabb kihasználtsággal lehet üzemeltetni, mint egy sok szobás szállodát, és a szezonális kereslet-kínálat alakulására sem tudnak olyan érzékenyen reagálni a magánlakások kiadói, mint a hotelek marketing és értékesítési csapatai.  Ráadásul pont a lakáskiadókat képviselő szövetségek a leghangosabb támogatói annak, hogy kizárólag legális szálláshelyek hirdethessenek a nagy platformokon (Airbnb, Booking.com). Ugyanígy nem áll meg a másik oldalról a vállalkozás szabadságának a megsértése és az sem, hogy versenyhátrányba kerülne Budapest. A hónap elején Michal Bobek, az Európai Unió Bíróságának (EUB) főtanácsnoka indítványában úgy foglalt állást, hogy egyes országok és városok jogszerűen korlátozhatják az ingatlanok rövid távú bérbeadását. És természetesen számos példa van a világban arra, hogy egy város az Airbnb szigorú tiltása ellenére is népszerű desztináció maradt (Szingapúr).

Az elmúlt hetekben indult nyílt konkurenciaharc a piac két szektora között a következő hónapokban várhatóan éleződni fog. Amíg a jelenlegi helyzet fennáll és gyakorlatilag nulla turista elérhető, addig csak figyelmeztető lövések dördültek. Amikor viszont egy kevés potenciális bevétel már látható lesz a horizonton, akkor elindul a küzdelem egymás ellen. És minél kevesebb turistáról beszélünk, annál nagyobb harc várható. A vitát nem a mi feladatunk eldönteni, a válság ugyanakkor lehetőséget adna arra, hogy kormányzati és önkormányzati oldalról egyaránt alaposan megvizsgálják ezt a területet. Természetesen nagy kérdés, hogy a döntéshozók csak a szimpla lobby érdekeket fogják-e nézni, vagy a jövőbeni szabályozást illetően felteszik a legfontosabb kérdéseket is:

Az átlagos polgár számára jelent-e annyi többletet a tömegturizmusból származó bevétel, ami kompenzálja az ebből eredő hátrányokat? 

Egy városban a lakóknak vagy a turistáknak kell elsőbbséget adni, a lakhatás a fontosabb kérdés vagy az idegenforgalmi bevétel? 

Fenn akarjuk-e tartani azt az állapotot, hogy miközben Budapest az egyik legolcsóbb turista desztináció Európában, addig itt az egyik legdrágább a lakhatás a helyieknek a fizetésekhez viszonyítva?

Ha ezeket a kérdéseket végre feltennék (és őszinte választ is adnának rá), akkor hamar kiderülne, hogy nem a szállodák és a lakáskiadók konkurenciaharcát kellene eldönteni az illetékeseknek, hanem a lakhatással kapcsolatos problémák megoldására kellene inkább koncentrálni, és ezen a szemüvegen keresztül kell vizsgálni a turizmus újraélesztését is. A gondolkodás változására a reményt leginkább Vitézy Dávidnak, a Budapest Fejlesztési Központ vezetőjének a kinevezése jelenti, aki képes átfogóan látni egy helyzetet: "a közlekedési szakemberek világszerte valójában a lakhatás meg nem oldott problémáit próbálják megoldani".  Ez egy kis lépés, de jó irányba. Talán nem utópia, hogy a városok fejlesztése során az ott lakók érdeke legyen az elsődleges szempont.